...tudod Édesem, ha pillangó volnék

...tudod Édesem, ha pillangó volnék, puha tenyeredben építeném otthonomat, mert tudom, akkor sem szorítanád ökölbe a kezed, ha zord idők jönnének és halálra fagynál. Utolsó szívdobbanásodig a másik tenyereddel bástyaként melegítenél és védenéd törékeny szárnyaimat, leheleteddel meleget fújnál dermedt testemre és mielőtt halálodat lelnéd, még utoljára szemembe néznél, hogy lásd én még életben vagyok. Azzal a tudattal hagynál magamra, hogy végsőkig küzdődtél értem, reményburokba csomagoltad az utolsó pillanatot, pedig az ember ösztönösen igyekszik túlélni, mindenáron túlélni, ha kell másokon áttaposva is. Mióta megfogant és szíved redői közül egyre csak csírázik az irántam érzett szerelmed, fokozatosan visszafejlődnek, majd végleg elpusztulnak az alapvető emberi ösztöneid. Már nem az a fontos, mi lesz Veled, hanem mi volna velem, ha már nem volnál...

Vörös Liliom