Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 2., hétfő

Íriszemre karcol a sárgafalú múlt



Csönd-szőnyegén ülve várom jöttödet,
kérő tenyerekkel hallgatom a lépted,
a lomb zöreje virraszt, s a hű emlékezet
könnycseppekbe sírt vászonra fest Téged…

Íriszemre karcol a sárgafalú múlt
hangod dallammá nemesedik bennem,
miként a vén hold tengerhabba fúlt
vérembe süllyedsz, ha behunyom szemem.

Belémhegedtél, de olykor fölsebez,
majd arcomba rúg a bizonytalan holnap
ekkor néma csöndben várom jöttödet,
de csak álmom hoz és az is sodor tova.

Vörös Liliom

Julio Iglesias - "Esta Cobardia" (Monica Bellucci)





2 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem Daniela verseit.
    Köszönöm, hogy itt is olvashatom. Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  2. Daniela versei csodálatosak,mindkét megjelent verses kötete megvan.Igazi megtiszteltetés volt számomra,hogy a második kötet boritóját én szerkeszthettem meg.Ő egy igazi barát akire mindig lehet számitani,egy igazi lelkitámasz.Nagyra becsülöm egyinéségét.
    A fenti versről készitettem egy pps.diavetitést amit hamarosan feltöltök a blogomba.Remélem elnyeri tetszésedet...
    Ernest

    VálaszTörlés