Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 27., kedd

Szívemhez beszél...







Szívemhez beszél a jótékony homály
szavainak lángja lelkem tüzét szítja,
a vén ligeten túl idegen a táj,
s csak földi vágyainak fényét veri vissza.

Szívemhez beszél a szelíd holdsugár
remegő vállamra fészkeli magát,
dicséri a szélben fodrozódó ruhám,
csókjait hinti a messzeségen át.

Szívemhez beszél a szélvész-rohanás
panaszdalban önti ki tenger-magányát
komor muzsikáját nem is hallja más,
csak az, ki érzi székén hűlt hiányát.

Szívemhez beszél szíved dobbanása
forró csókot szedne ajkamról a szád,
örömre gyúl lelkem csodavillanása
minden álmomért - álmodat kínáld.

Szívemhez beszél mögülem a csönd
lazuló rácsain át szökik el az éj,
s míg a telő hold virraszt odafönt
vágyparázsból lobban az örök szenvedély.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése