Szívemhez beszél a jótékony homály
szavainak lángja lelkem tüzét szítja,
a vén ligeten túl idegen a táj,
s csak földi vágyainak fényét veri vissza.
Szívemhez beszél a szelíd holdsugár
remegő vállamra fészkeli magát,
dicséri a szélben fodrozódó ruhám,
csókjait hinti a messzeségen át.
Szívemhez beszél a szélvész-rohanás
panaszdalban önti ki tenger-magányát
komor muzsikáját nem is hallja más,
csak az, ki érzi székén hűlt hiányát.
Szívemhez beszél szíved dobbanása
forró csókot szedne ajkamról a szád,
örömre gyúl lelkem csodavillanása
minden álmomért - álmodat kínáld.
Szívemhez beszél mögülem a csönd
lazuló rácsain át szökik el az éj,
s míg a telő hold virraszt odafönt
vágyparázsból lobban az örök szenvedély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése