Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 12., hétfő

...tudod, Kedves,




...tudod, Kedves, csalódni valakiben, mert nem olyan, mint amilyennek megálmodtuk, balga tévedése annak a szerelmesnek, kinek szerelemérzete leginkább önmaga önzésének gyermeki megvalósulása...az álmok csalfák, gyakran csupán képzeletünk színes léggömbjei, melyek súlytalanul lebegnek, akárcsak életünket gondolnánk könnyen szárnyalni, s mikor eldurran egy a gömbök tucatjából, észre sem vesszük, pedig elkopott egy álmunk...maradt elegendő. A szerelmet én nem álmodom, mert teljes valómmal és minden percének izgalmával vágyom, nem kell a szerelem, ami az „örökké” ígéretén tovább nem lát, nem kívánom a habkönnyű rózsaszín fellegek vakságát, nem akarom, hogy megkíméljen az Élet, a Sorsom elébe vígan szaladok, ha mást nem tehetek...mert másként nem szerethetek, csak ha közben hevétől porrá égek...

Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése