Beszél a csend,
Fájdalmam felel.
Érzelmemnek árja
Gátját átvágta.
A jeges ár árad,
Elöntötte vágyam,
Megsemmisült minden,
Miről hittem, kincsem.
Szétporlott a gyémánt,
Rozsdás lett az arany,
A fájdalom velem eggyé vált,
A múltból vajh mi marad?
Mikor lesz megnyugvás?
Élhessek, mint bárki más,
Ne kelljen rettegnem,
Mit mond a csend nekem.
Beszél a csend.
Nem nyugszik a fej.
De ha múlik az ár,
Tán újra itt a nyár.
Lesz új remény és új kincs,
Olyan, mi még nincs,
Sokkal szebb, sokkal jobb,
Mint a régi volt.
Ám az új hiába jobb,
Hiányzik a megszokott.
De ha elszakadt, meghalt,
Sose leled már régi önmagad.
Beszél a csend.
Rá senki se felel.
Elnyelt az enyészet.
Köd borít … egészen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése