Úgy érkeztél,
mint aki menni készül,
fázósan és könnyesen.
Hajadban az ősz hajszálak
összebújtak csendesen.
Pillantásod más volt,
mint a régi, megszokott,
s tudtam, megváltoztál,
mert, szemedben a fény
már nem úgy ragyogott.
Mikor hozzám értél,
fejed lehajtottad,
csak álltál szótlanul,
s én tudtam, bármi lesz is
a távolodás oka
a szívünkben lapuló
érzés nyoma,
örök marad bennünk
változatlanul
Kun Magdolna
Van, mikor több a hallgatás, mint az árulkodó szavak, s ilyenkor érzi az ember, lángoló érzéseink porig hamvadtak...
VálaszTörlésKöszönöm kedves Ernest!
Minden jót kívánok neked.
Szeretettel. Magdi