Kacag a május, és vidám nevetése
fülembe zeng, akár egy Schubert-dal,
s míg lelkem táncra perdül, e dal lüktetése
az oly nagyon vágyott öledben marasztal.
Bölcsőként ringass, mint ez a hangpatak,
mely fodrával dajkálja a tavasz-éneket,
és gyönyörködj Te is, hogy szálakra szakad
a jéghideg csönd, mely köztünk lebegett.
Egy emlék sincs már, mely jajveszékelve
zokogna meggyötört szívünk alatt,
hisz itt leng illatos füstje a létnek,
míg szívdobbanásaid körüldalolnak.
Vörös liliom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése