Ajtód sarkig tárd,
ha egyedül maradnál,
…attól rettegnek
a tegnapi vétkek,
amelyek emlékembe hímezték
el nem múlásodat.
Beleszagoltam
a magány édesébe
lélektelenül,
majd illatod ölelt át,
mikor melléd simulva
szíved kerestem.
Elmosódott
keser’ és boldog percem,
miközben magamra
próbáltam rám szabott
tekinteted,
s tenyeremben szorongatott
vágyaimat csókjaiddal
csented el…
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése