Milyen érdekes az élet. Néha kiderül, hogy kinek vagy fontos igazán, ki az, aki gondol rád. És kiderül az is, hogy aki neked fontos, annak az embernek te nem jelentesz semmit. Ez fájdalmas, de ugyanakkor jó érzés, hogy olyanoktól kapsz odafigyelést, szeretetjelzést, akiktől nem is vártad volna. Ez kellene, hogy erőt adjon... De mégis annyira fáj.
"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes." (Márai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése