Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. május 30., hétfő

Vagyok...



...mint a kútkáván felejtett üres pohár,
fészkébe bújó apró kismadár,
ki repülni fél...
...avaron síró halk zizegés,
szalmaszálon futó remegés

mint dallamot felejtő öreg gitár
ki porosan sarokban áll...
lassan elmeszesedő gondolat
elhalványult karcolat...

vagyok
mint fényétől megfosztott selyem
falról lehulló vakolat...
örökös kárhozat


Ruder Jana

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése