Vigyázz a szóra

Vigyázz a szóra,

mit ígérsz szerelmesen,

melytől sír a tollad,

amíg verset írsz,

mely túlcsordul belőled

egyre hevesebben,

szívedben nincs jajszó,

Te mégis egyre sírsz.

Vigyázz a szóra,

mely súlytalanul lebeg

és ugyanúgy múlik,

mint mi sosem volt,

mely mint fájó búcsú

könnyágyon remeg,

majd emléke sem marad,

hogy egykor ostromolt.

Vigyázz a szóra,

mit elhallgatsz előlem,

hisz maradék szemérmed

némasága ez,

mely görcsös gomolyba

hullámzik velődben

és belülről rágva,

mélyen megsebez.

Vigyázz a szóra,

mit kimondasz félénken,

könnyen eltévedhet,

mint anyátlan kisgyermek,

céltalanul bolyong,

és elárvult féltében

halk vágyába bújva

tán Téged sem ismer meg.

Vigyázz a szóra,

mit könnyedén elejtesz,

és mégis kong, mert üres,

akár a csengő érc,

mely hasztalan születik,

s mit hamar elfelejtesz,

de belém ontja mérgét

mielőtt ködbe vész.

Vörös Liliom