Gligorics Teru Tóparton ülve

Tóparton ülve

Beleszédülve

Szemedben magam láttam én

Mosolygós arccal, nap fénylett rajtad,

S szívedben égett a szenvedély.

Csókodra vágytam,

Arcodon láttam,

E pillanat már búcsúzás,

Várni kell...várni, s szívünkbe zárni

Egymást, bár nem lesz már folytatás.

Refrén:

Egyedül járok az őszi fák alatt,

Tudom, szeretni nem szabad,

Pókháló-álmom már régen szétszakadt,

Ám szívem soha meg nem tagad.

Nincs más, csak álom.

Bár jöttöd várom,

Mikor a nap az éjbe fúl,

Két karod vágyom valaha fázom,

Mikor a falevél mind lehull.

Csókodat vágyom,

Karom kitárom,

Tóparton várlak kedvesem,

Múlnak az évek, de még remélek,

Bekopogsz egy nap majd csendesen...