Légy nekem a víz, mely szememből távozva
ajkamat csókolja,
majd beszívódva bőrömbe
lelkem egyhangú szürkéjét tarkítja.
Légy nekem a föld,
melybe boldogan ereszthetem gyökerem,
miből éltető nedűt nyerhet
már sokak által meggyötört lelkem.
Légy nekem a szél,
mely könnytől fénylő arcomat simogatja,
és testem áramvonalát követve
azt örömtáncra hívogatja.
Légy nekem a csapadék,
mitől újra virágba borul szívem kertje,
és porrá bomlik a karó,
ami eddig vérző húsomat nyeste.
Luna Aurora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése