Csókvirág

Már te vagy a legfenségesebb falat,
S hiába roskad királyi asztalom,
Csendben csak a csókodat magasztalom,
Gondolatban kóstolgatom, ajkadat.

Már az árnyék is te vagy a fák alatt.
Még van helyem, hol elérhet oltalom,
Bár tövében éppen azt számolgatom,
Hány helyen kutattam már az arcodat.

Villanásnyi csókod volt az ételem,
Szomjat csitíthattál volna melleden,
S lámpását nem küldte volna túlvilág.

Bosszankodom még az édes mérgeden,
S míg lelkednek búcsút int az életem,
Elalszom ott, hol nyílik száz csókvirág.

Kőmüves Klára