…tudod, Kedves, van olyan tűz, amely akkor okozza a legnagyobb kárt, amikor erőszakkal elfojtjuk izzón lobogó testét, s még a parázs legapróbb narancsszínű vidám arcocskáját is korommal maszatoljuk össze…a kihűlt hamura még vizet húzva meggyőződünk róla, jó munka volt, elaludt…végleg…van olyan tűz, amely izzó csipkebokorként üzen nekünk, mutatja az kijelölt utat lélektől lélekig…és létezik oly’ lobbanásszerű elemésztő tűzoszlop, amely egész testünket szenvedéllyel táplálja, sóhajunkkal tova terjed, az érintések, ölelések dermesztő megszokását kiírtva, örökkön perzsel…nem igaz, hogy a vörös lángnyelv mindent elpusztít, ne hidd el, hogy nyomában felégett érzések, gőzzé vált könnyek erednek, és ne hidd el senkinek, ha a „Te érdekedben” jeges kezével oltja melegedő szívedet…a tűztől félni dőreség…olyan, mint az élettől félni, hisz mondd meg nekem, Kedves, hol lennénk az éjekbe gyújtott pásztortűz-szerelmünk folytonos fellobbanása nélkül, ha nem láttuk volna egymás magasra csapó máglyarakását, miként véste volna belém neved minden egyes betűje önmaga szent könyvét…szerelmed minden lapja olyan, akár az ős idők ékszere, amelyben a vésett felirat, csak a forrón nyaldosó, lobogó fény világában fedte fel igaz szavát…minden vallomásod, mint megannyi főnixmadár, lüktető öled, forrongó mélyén ered, s hírül hozza néma éjszakák fülledt sóhajain át igazhitű szerelmedet, s miként tűzben fogant, úgy tűzben is vész el…s elveszek én is tested balzsamos füstjében, s lélegzetvisszafojtva olvadok el igéző pillantásod zöldjében, amely üde tavaszszín helyett most vadként követi az ívek, s hajlatok lágy vonulatát…jegyezd meg, Kedves, mindenben életre vár a tűz gyermeki képe, mert halhatatlanul mutatja magát az összefonódott tekintetek szikrázó fényében, egymásban felejtett kezek melegében, összehajló testek gyorsuló ütemében, megannyi csók mézédes gyönyörében, a reggeli mosoly nyugtató békéjében, s az örökkön örökké érzés múlhatatlan hitében…
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése