Fáj

Fáj,
de így kell legyen mégis
utamon most már
elkerül a fény is
eltörpül a Sors
mi előbbre vitt
s Te bennem élsz
mint mindig…
minden gondolatom
csak Téged keresgél…
szünet kell legyen míg
mint lágy folyó
csordogál a szó
míg vihar nem lepi el testem
míg világom
napfényről álmodik éjjel
addig kell lépjek
meglehet, töröljek…
letennem tollat s papírt
mert megszakad a szív
gyötörnek emlékeim
hol, csak Veled kelek
reggel s könnyeimmel
Neked írom szavaim…
ki szívemnek
tán, nem is létezik
hisz, elérhetetlen…
így hát, jobb lesz
ha kezem már nem ír
s ekképpen többé
én sem létezem.