Kezed gyöngéden vállamra teszed.
- Jó éjszakát, Kedvesem.
Érintésedre,
apró tábortüzek
gyúlnak bőrömben,
idegcsomók és idegszálak
továbbítják kezed melegét,
mi apró lángocskákra
bomolva porlad
lényemben szerteszét.
Szívemet eltölti
a csendes megnyugvás,
a szelíd öröm.
Tudom,
a pillanat nem örök.
Leheleted,
mikor szememre csókolod
a szót
elhozza nekem az erdőt;
a vörös fenyőt,
illatos szamócát és áfonyát,
vargányát és fehér mohát.
Tengerpart homokját,
a szőke-fehéret,
a titkos kis ösvényt
mely a dűnék közt lépked.
Hallgatom
lélegzeted. Oly egyenletes,
akár az óra, ami a falon ketyeg.
Csendben vagyok,
hogy élvezhessem
a pillanatot.
Te alszol,
én ébren álmodom.
Agnes Berg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése