Lassú folyók

Lassú folyók árjában úsztam,
magas hegyek vittek az ég felé.
Minden miben hitem, és voltam
játék volt, lelkem nyugalmát nem lelé.
Átjárt néha a megértés öröme,
a tudás bennem vált valóra.
Aztán jött a fájdalom fellege,
lelkem kikerült a hideg hóra.
Mindenhol voltam, és láttam mindent,
ma már csak a lelkemnek hiszek,
nem kérek, és nem ígérek,
de amit jó szível, adnak, abból mindig veszek..
Talán lesz egy pillanat, amikor nem pereg a homok,
talán lesz egy kép mely csak az enyém,
talán amíg élek mindig fázni fogok,
de csak ketten leszünk, te meg én...
Most kérdezhetném, mi az, ami kell neked,
miért nem elég, ami van,
tudom a válaszod, el nem rejtheted,
nem élhetsz, szerelem nélkül, gondtalan.
Most itt vagyok, utoljára neked,
most kell mindenről döntened,
most kell elhinned, hogy, eléred velem az eget,
nem kell, minden könnyed a szerelembe öntened
Várok a válaszra kedvesem, mert az időm nem végtelen,
várom, hogy higgy nekem, élj velem,
várom, hogy minden, ami ér, velem más legyen,
várom, hogy megfogd örökre két kezem, el soha nem engedem

Patricia