Talán akkor célt érünk

Tudod arra gondoltam,
szétszórtak vagyunk nagyon,
mi emberek túl sokat szeretnénk,
sok mindenbe beleavatkozunk,
olyanba is, amire már nincs,
vagy soha nem volt befolyásunk,
azért nem tudunk nagyon akarni,
mert szétforgácsolódik az akaratunk,
kárba vész,
túl sok mindent szeretnénk
megváltoztatni,
jobbítani,
olyat is, amit nem tudunk,
amire nincs befolyásunk,
amihez nem jut el a bűverőnk,
a hozzánk közellévőt is
csak távolról,
madártávlatból szerethetjük,
a történéseiknek
csak külső szemlélői lehetünk,
ahelyett,
hogy a falba vernénk a fejünk,
mert nem segíthetünk,
ki kellene takarítani magunkból
minden elérhetetlen vágyat,
mindent, amit nem tudunk megoldani
mindent,
amihez kevesek vagyunk,
az együttérzést kellene megtartanunk,
meg a jókívánságunk,
arra kéne koncentrálnunk,
amit elbírunk,
arra összpontosítani
minden energiánkat,
akinek a számára létkérdés,
hogy vagyunk,
akinek a számára mi vagyunk az oxigén,
nem elpazarolni, nem szétszórni,
annak adni, aki szomjazik rá,
akinek az élete függ ettől az oxigéntől,
talán akkor célt érünk,
nekem Rád,
mert az életed függ az enyémtől,
Neked pedig énrám,
mert az én életem Tőled függ.

.kaktusz