Olyannak...

Olyannak látlak, mint az első estén
derekad árnyától megremeg a szívem,
rádfeledkezésem örök szédületén
szavad igazára teremtetett hitem.

Olyannak írlak, mint az első versben,
mikor esthomály csordult testeden,
tündöklő arcod mennyboltomra festem,
pennám tintájában gyönyörünk lebben.

Olyannak hallak, mint első pillanatban,
akár az ezüst, úgy cseng nevetésed
magamat keresem hiteles szavadban
balzsamos hangod - élő menedékem.

Olyannak hiszlek, mint az első percben
hullámot vet bennem vágyad tengere,
rózsaszínű ködöd beborít egészen
visszhangomat hallom ájult csendedben.

Olyannak érezlek, mint első alkonyatkor
tenyeremen olvad az ezeregy titok,
nyelvemen az ízed most is visszacsókol,
Te, Unhatatlan Kedves, Egyetlen Imádott.

Vörös Liliom