Álmomban

Alszom, most álmodlak.
Úgy fonsz körül gondolattal,
mint borostyán a fát.
Viaszlevelekkel.
A szem semmit se lát
a zöldjén túl, amely a törzsre ül.
Érintsd meg párnám.
Vágyam így hevül lebegésként
az álom határán.
Várlak téged.
Hallgatom jössz-e hát hozzám.
Érezném pőreségedet.
A nedűd kívánom,
s hogy beborítsd minden ágamat
folyondárként.
Lázam örömét lélegzem,
hallom a fa vonyító kérgét,
s levedlett faháncsban vad magad.
Tüdőm nyarát kortyolja árnyékod alatt.
Így álmodom, itt vagy, maradj még.

...

Most álmodlak, úgy fonsz körül
Gondolattal, mint borostyán a fát.
Viaszlevelekkel,s a szem semmit se lát
A zöldjén túl, amely a törzsre ül.

Érintsd meg párnám, vágyam így hevül
Lebegésként az álmok határán.
Várlak téged. Hallgatom jössz-e már
Hozzám. Érezném pőreséged, a nedűd

Kívánom, s hogy beborítsd minden ágamat
Folyondárként. Lázam örömét
Lélegzem, hallom a fa vonyító kérgét,

S a levedlett faháncsban vad magad,
Tüdőm nyarát kortyolja árnyékod alatt.
Így álmodom, itt vagy, maradj még.