Akkor is péntek volt...
Részlet száműzetésbe kényszerült nagyszerű történészünk, dr. Padányi
Viktor visszaemlékezéséből:
"...E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista
akkoriban.Tí ...tovább >>z órakor növénytan-óra kezdődött és Kovách
Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az
ajtóban,mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet,
de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel
meredt maga elé egy hosszú percig... és akkor megkondultak a
harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a
térképtartóhoz,kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még
ez a név állt: ´A Magyar Szent Korona Országainak Politikai
Térképe´,és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen sző
nélkül,aztán megállt előtte, kissé oldalt,hogy ne takarja el előlünk
és nézte,olyan arccal, olyan leírhatatlanul lágy kifejezéssel,amílyt
mi még soha nem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos
csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú
cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a
kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben
inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: ´Consummatum est´.
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A golgotha
utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és
elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok Nagymagyarország
keresztrefeszítésének napja volt, 1920.június 4.
Péntek.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése