Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. június 1., kedd

Mirian: Kezed kell






Van, mikor dől a fal,
mi felépült,
éppen rám zuhan…
nem segít a perc,
nem lök el a semmipillanat.
Állok, földhöz kötötten,
mint ledöbbent áldozat,
ki tudja, miért nem mentem,
mi belőlem megmaradt.
Mellemre nehezül az óra,
s nyúlik át, olykor egész napokra…
Kezed kell!
Szívednek súlya,
hogy letolja rólam a bánatot,
keserűn rám tapadt árnyhoz
kell a vágyad,
melynek tárgya én vagyok…


2 megjegyzés:

  1. ...köszönöm, hogy feltetted.

    Üdv.
    Mirian

    VálaszTörlés
  2. ...úgy éreztem,hogy ez a kis vers közel áll a lelkemhez,egy pár gondolat,ami megérint.

    VálaszTörlés