"Óh, maradj, maradj te nálam!
Oly nagyon szeretlek én!
Ki értené minden vágyad
Más, ha én nem érteném?
Lombjaim sötét árnyában
Herceg vagy te mindenképp,
Ki vizek mélyébe bámul,
S lelke a szemében ég.
Hangos hullámrebbenésben
S méteres fű hogyha leng -
Én tanítlak: halljad, titkon
Szarvascsorda közeleg.
Látlak, amint bűvöletben
Kél ajkadról halk beszéd
S vizek fénylő tükörébe
Meztelen lábad belép.
Majd erős holdfényen nézed
Felgyúlt tüzeit a tónak;
Éveid perceknek tűnnek
S édes percid századoknak."
Így beszélt hozzám az erdő
S lengő lombja biztatott;
Fittyet vetettem szavára
És nevetve hagytam ott.
Ha ma hozzá visszatérnék,
Mit sem értenék ebből...
Hol vagytok ti gyermekévek,
Erdőstől, mindenestől?
(1939/1950)
Finta Gerő fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése