Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. június 25., péntek

Zsigai Klára : Vágyakat kavarsz fel bennem!






Álmodozok, elmerengek Rólad,Veled,
Pilláim közé szivárvány fénye szűrődik,
Ébren alszom, mégis hallom lélegzeted,
Vágyakat kavarsz fel bennem,
Hullámzó háborgó tengert szívemben

Hol keserűség mi álmaimból feltőr ,
Pergő boldogság képe tovaszáll,
Arcod sokféle varázsát látom,
Szemed fénylő,bíztató ragyogását,
Tested hullámzó kéjtől égő árnyvonalát

Bánat könnyeivel látlak szemedben,
Gondtól megtörten görnyedni,
Reményed vesztve felhők közé menekülni,
Boldogság csillogó könnyeit csokorba szedve,
Boldog kacajban karodba bújva megpihenni


Hol keserűség mi álmaim mély poklából feltőr,
Pergő boldogság képe gyorsan tovaszáll,
Arcod sokféle varázsát közelről látom,
Szemed mámorban fénylő bíztató ragyogását,
Tested hullámzó kéjben kúszó árnyvonalát

Oly jó mámor fényében együtt úszni Veled,
Súlytalanul szeretni és szeretve lenni,
Rezgésed összefonódott testünket érezni,
Megkeresni,felfedezni együtt az ismeretlent.
Veled vagyok mindig álmaimban és mindörökre!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése