Zeniten áll most fenn a déli nap.
Vizekben tükröződik lenn az ég.
Okos szemű barmok haladnak el,
s tócsákban bátran nézik képüket.
Egész mesevilág fölé
boltozódik mélyen a lomb.
Nem kíván semmi mássá lenni, mint ami.
Csak vérem kiált az erdőkön át
a messze-messze tűnt gyermekkorért,
öreg hímszarvas
kiálthat így elhullt párja után.
Lehet, hogy szikla zúzta szét.
Lehet, hogy föld süllyesztette el.
Hiába várok róla hírt,
csak barlangok echóznak,
s mélybe vágyó patak zuhog.
Nem kap választ a vér,
ó, ha csend volna, mily jól hallanám,
szarvaspárom hogy lép halálon át.
Tétován haladok tovább,
s mint a gyilkos, ki áldozata száját
betömi ronggyal,
öklömmel minden forrást eltömök,
hogy örökre hallgassanak,
hallgassanak.
Áprily Lajos fordítása
(Sz. 11895, Lámkerék, Gyulafehérvár mellett - megh. 1961, Kolozsvár) Papi család sarja, Szászsebesen, Brassóban tanul. 1910-ben, 15 éves korában debütál. Szebenben, majd Bécsben filozófiát végez. Hamar az élvonalba kerül, drámái is figyelemre méltóak. Filozófiai iskolát teremt Romániában. 1945 után eltiltják a közléstől, kiteszik a kolozsvári egyetemről. Kédsőbb rehabilitálják. magyarul olvasható: Mágikus virradat (1965, Európa), Az évek krónikája és éneke (1968, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest), L. B. legszebb versei (1970, Albatrosz), L. Blaga versei (1979, Európa - Lyra Mundi).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése