Emlékeimben, ha tűzszín az alkony,
mélybíbor hangodon bársony zenél,
álmaimban még sétálsz a parton,
s hajadba dúdol a vízszagú szél.
Álomba ringat e méz ízű emlék,
szépet mi rég volt álmodom talán,
nem felébredni ó, szép ajándék,
sorsom az álom mert rút a világ...
Szeretlek sajgó vak szerelemmel,
ébrenem elgyötri megannyi kín,
s elmerül bennem szürke világom,
messze repültél, távoli kedves,
szerelmes szavad lenne gyógyír,
jól tudom immár hiába várom...
Andras
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése