Tudod, arra gondoltam, hogy az ember sokszor mondja, hogy örökké, pedig, ha igaz akarna maradni, csak annyit szabadna mondani, hogy most, akkor biztosan nem csalódna, a most biztos, az örökké lehet, az örökké nem több mint a most, elég, ha most szeretsz, elég, ha most szeretlek, a most a mindig, az örökké a talán, többet nem adhat az élet neked, s nekem, minthogy most szeretjük egymást, a pillanatban csak a pillanatról lehet tudni, csak azt lehet ismerni, amelyik itt van, a többi ismeretlen, az ismeretlen nevében nem nyilatkozhat az ember, nem tudhatja, a holnap mit adhat, mit vehet el. Új pillanatok új történések, akit ma nem ismersz, holnap megszerethetsz, eddig sima volt az út, mostantól göröngyökkel teli,elindulsz, félhomály van, mire megérkezel sötét, ami ma az örökké, holnapra lehet a múlt, de a most holnap is most marad, ami ma örökké, egyszer lehet soha, másképp látni ugyanazt, sűrű, nehéz ködben, másképpen vakító napfényben, minden örökkének vége lehet egyszer, egyetlen örökké, amiben ember még nem csalódott, s amiben sosem fog csalódni, hogy ez a szerelmetes élet öröktől való, és hogy örökké fog tartani, és mindig –most- fog maradni.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése