Még csak egyre vágyom:
az este lágy csöndjén
érjen el halálom
tengerpart fövényén.
Álmom szelíd legyen:
erdő közelemben
s a végtelen vizen
derült-kék az egem.
Pompát nem akarok:
nem kell díszravatal,
ágyat is fiatal
gallyakból fonjanak.
Senki énutánam
ne sírjon síromon,
csupán az ősz lágyan
a fonnyadt lombokon.
Ha zajjal forrásán
a víz egyre csobog,
s sárga holdfény lobog
a fenyőfák ormán:
kolomphang hassa át
a hűs esti szelet
s a hárs hantom felett
ingassa szent ágát.
Nem leszek bujdosó
ezután már többet,
sok szép emlék bohó
kedvvel befödözget.
Csillagi az estnek
fenyők közül szállnak,
barátin szeretnek,
rám mosolyognának.
S míg a tenger hátán
zordon dal fakadna:
porrá elomolna
testem a magányban.
(1934)
Kibédi Sándor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése