Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. szeptember 29., szerda
Agyagból, sárból
létem bomló iszapjába
mit az idő kiterít a kőre
formázza lágy érintéssel
arcod hitem istennője
lehet-e másképp, nem tudom
vállamra venni ezt a terhet
agyagból, sárból kiégetni,
gyémánt reményű szerelmet
Mátyus Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése