... kés vagy,
utolsó találkozásunkkor
bennem felejtett éles halál...
Lassan metszed el a fényeket,
rosszullétet adsz,
viszed magaddal a világot...
de te nem halsz meg;
Káin visszamosolyog benned...
Magamba ejtelek majd,
- zuhansz hangtalan ordítással -
amíg élsz,
torokszorító lázálmokat
cserepesedem a szádra...
Molnár Rózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése