Tudod, arra gondoltam,

Tudod, arra gondoltam,
hogy az ember életéből
hiányzik a katarzis,
talán,
mert annyira kipárnázta
testét-lelkét,
hogy a puhaságtól,
nem érheti
valódi megrázkódtatás,
kapaszkodik mindenbe,
amiről azt hiszi,
nem tud nélküle élni,
amiről legtöbbször kiderül,
hogy mégis tud,
a sok kacat eltakarja
az igazán fontosat,
végleg csak olyan vész el,
ami nem saját,
ami nem neki született,
ami számára,
soha nem támadhat fel,
feltámadás nélkül
nincs megtisztulás,
hogy tudja az ember,
mi mennyit ér,
ahhoz el kell veszíteni,
a legfontosabbat is
el kell engedni,
azt is,
amibe szíve szerint
legjobban kapaszkodna,
azt kell leginkább elveszíteni,
akkor derül csak ki,
mennyit ér,
meg kell halni ahhoz,
hogy újjá születhessen,
ha valóban
neki szánta az ég,
akkor neki születik újjá,
az ember gyáva elengedni,
mi lesz, ha kiderül,
hogy a kincs,
soha nem is volt az övé,
Őt,
aki nélkül élni nem lehet,
őt is el kell veszíteni,
hogy tudjuk,
hozzánk tartozik,
vagy valaki máshoz,
bármilyen nehéz,
önmagát is el kell veszíteni
az embernek,
meg kell halnia önmaga számára,
hogy egészen önmaga lehessen,
meg kell halni,
hogy újjá születhessen