Mint mikor a harisnya beakad
egy szögbe, vagy eleve szálhibás volt,
fel sem tűnik akár órákon át,
hogy fut fel a szem, akkor veszed észre,
mikor már tátongó lyuk, viseled,
pedig, jaj, érzed, feslik több irányban,
csak meg ne lássák mások, istenem,
de minden mozdulattal egyre terjed
a pusztító diszkontinuitás,
elég egy gyenge szál, hogy eleresztett,
s bomlik visszafordíthatatlanul
az egész selymes, testreszabott rendszer,
mely ölelni lett volna hivatott,
óvni, már több a lyuk, mint a harisnya,
bőrödhöz fér a hideg mindenütt,
olyan szakadtan, mintha utcasarkon,
ácsorogsz, no hát, ezt is dobhatod ki,
akkor már tisztább ügy meztelenül.
Szlukovényi Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése