Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. szeptember 8., szerda
Komáromi János: SZIVÁRVÁNYT ÁLMODOK
szivárványt álmodok
fakó egemre
színes mosolyt
az üres végtelenbe
képzelet szárnyára
mámoros varázst
fárasztó nap után
boldog utazást
koponyámhoz
belülről ütődnek
az emlékek képei
mint elsurranó
boldog órák
üresen kongó léptei
1 megjegyzés:
Málna
2010. szeptember 9. 5:13
Gyönyörű de nagyon fájjó versek...
Válasz
Törlés
Válaszok
Válasz
Megjegyzés hozzáadása
Továbbiak betöltése...
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gyönyörű de nagyon fájjó versek...
VálaszTörlés