Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. szeptember 8., szerda

Fáj






Fáj, hogy szomorú vagy
és kedvetelen,
fáj, hogy bánat kél
a lelkedben
fáj, hogy olyan messze:
nem érhetlek el...
Csak az nem fáj majd,
hogyha itt leszel...
fáj, hogy hiába akarnék,
nem segít a szándék...
Fáj hogy a távolság
mint a vastag kőfal,
úgy választ el tőled,
s fáj, hogy fájsz,
s én nem segíthetek...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése