Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. június 1., hétfő

Szemedbe nézve



Szemedbe néztem,
És nem a lágy hajnalok
Néztek vissza rám.
Kemény vagy
Mint a gyémánt,
És bármit is vársz,
Én kevés vagyok
Erre a harcra.
Békét akarok,
És nem porba hullt
Megtört hősök
Néma omlását.
Csak csendes oltárt,
Mit neked emeltem
Szívemben.
Nem legyőzni,
És nem feladni
Téged s énem,
Csak szeretni halkan,
Őrizve emléket,
A múltat,
Mit nem én adtam,
A jövőt,
Mit nem kértem...
Csak Téged
És fényed
És szemed,
Mely rám néz,
E régi képen.

Fehér Miklós


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése