Tudod, én nem hiszek a múlt örömeiben, abban, hogy azok a mában is nyújthatnak boldogságot, nem hiszem, hogy a régen volt ragyogó tiszta vizű folyó emléke örömet okoz, mikor ott állunk a szennyezett folyó partjánál, nem hiszem, hogy egy régmúlt szerelem boldogságot ad, a szerelem romjainál, nem hiszem, hogy megszépíti a múlt a mostani pillanatot, sokkal inkább hiszem, hogy a pillanatot meg kell tisztítani a piszoktól, hogy amikor a rég várt kincs megérkezik, kezünkbe tartva ne legyen teher, az embernek a pillanat örömét kell önmagának, önmagáért megteremtenie, nem a múltból táplálkozni, kiszűrni a gonosz szirének hangját, hogy felhőtlen legyen az öröm, nem beengedni az agyba, a szívbe, az öröm rongálóit, az örök vészmadarakat, a múlton rágódókat, a napsütésben vihart kiáltó gondolatokat ki kell szűrni a holnap, mát rongáló lehetőségeit, a múlt elkövetett hibáit, hogy ott maradjon tisztán, és sértetlenül a valódi, pillanatnyi, hótiszta boldogság.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése