Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. június 30., kedd

Jöttem Hozzád




most bontja épp´
titkait a reggel
emlékek langyos halk nyomán
még önfeledt minden
-hófehér párnáján
egymás karjaiban
álom-valóság

nem soká

gyengéd fény
árassza el szobád
-lágyan ébresztget-
szemed tükrében
keresi mását
a tegnapi rajongást
ahol még ezer
remény szilánk
suttogja titkát

ajkadon
mosoly bujkál
öröm szikrák
-ébrednek a csodák

kint
ezüst köd szitál
jöttem Hozzád

newyear


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése