Néma sikoly

tudod-e már, milyen az
összecsukott
száj mosolya
mikor az öszefüggéstelen szavakat
kergeted magadban, mint
zivatar előtti szél a port,
tehetetlen sikoly
-menekülő varjúcsapat
rekedt hangon
még egyszer tép belőled
maradék akaratot-
nyelvet ölt, hogy
megadd magad;
esőcseppek jajonganak
kegyvesztett homlokon
bűnöket kopognak,
összekulcsolt kezekbe
költöznek a ki nem mondott
szavak, mondatok
-kérdőmondatok-
forgó időben remegő dac,
düh duzzad
míg az éjszakába
menekülő hold
a felhők ráncaival
mint fogatlan nagyanyák
bólogató nyugalmat adnak,
tudsz összezárt szájjal
kínokat könnyezni
addig, míg a reggel
árvasága átölel
dadogó ajkakkal
hajadban a hajnal
kinyílik,
-mintha véres ujjait
vigyázná a mozdulat
oly óvatos-
és fényforgácsa tanít
összecsukott szájjal
sikítani…

dawbird