Tudod sokáig nem értettem ezt az érzést, haragudtam a világra a szeretetért, amit kapok, és azért, amit adok. Fájt minden simogató szavad, zavart voltam, hogyan lehetséges, én nem akartam, és mégis bántok azzal, hogy szeretlek, hogy szeretek. De most már tudom, hogy ez a szeretet szabályozhatatlan és független. Független mindentől, a csóktól, az öleléstől, független attól is, hogy szeretsz, vagy nem szeretsz. Független a szavaktól, a cselekedetektől, a napoktól, a tegnaptól, és a holnaptól. Ha fáj, nem attól, hogy viszonzatlan, nem is a távolságtól, mert velem vagy akkor is, ha századok választanak el tőlem, akkor is velem vagy, ha nem akarsz. Ha fáj, attól fáj, mert olyan erő van benne, hogy feszít, félek, egyszer szétrobban bennem. Nincs rá szó a szótárban, a létezéséről se tudtam. Azzá váltam, hogy szeretlek, és ez felszabadít, megszabadít magamtól, attól, ami nem is én vagyok, hanem nevetséges szabályok és szokások összessége. Minden megváltozott, megszűnt számomra a bűn, és megszűnt az erény, csak utak vannak, amik közül a legnehezebb az, amelyik célba ér.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése