Csak ölelj, csak csókolj,
Nem elég még a jóból!
Kábíts el, mint az óbor!
Vágyunk már égig ér,
Mint tájfunban a tölcsér,
Magába szív minket,
Nem ismerünk már
Se embert, se Istent,
Súlytalan testünk száll
Nincs akadály.
Csak örvény,
Csak érzelem.
Élj velem.
Örökké.
Még ölelj,
Még csókolj!
Míg zörej
Hallik e kútból.
S ha már mindent
A némaság zár magába,
Téged, a nagy kincset,
Az örökkévalóság szarkofágja
Megőriz a túlvilágnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése