"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És
egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben
van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a
másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a
bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló.
Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és
sugár, minden.
...mert igazi nincs, mert a téveszmék elmúlnak, de én őt szeretem,
és ez más. Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a
szíve, mikor hall róla, vagy látja.... azt hiszem, minden elmúlik,
de a szeretet nem múlik el."
( Márai Sándor: Az igazi )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése