Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. január 23., péntek
Elérhetetlenül
Szempilláim alatt érzem,
Ahogy betűid haladnak,
Végig… a végtelen nagy csendben,
Eláradnak bennem… oly nagyon szeretlek…
Hívlak… kereslek, minden pillanatban,
Emlékeid emelkednek fel a Nappal,
Ragyognak az Égen… a tejfehérségben,
Elérhetetlenül…
Mirian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése