Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. január 3., szombat
A padon
Ahol Veled ültem,
most a csenddel ülök csendben ;
rezignált hang rezeg
a lombokon az estben.
Az est, nagy seb, amely vérzik –
szívemen a bánat keze
bánat-húron dalt penget az égig.
Komlósi Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése