Fájdalom

Csak ült némán, szótlanul,
magába roskadva, mozdulatlanul.
Nem mondta el szíve bánatát,
magába fojtotta minden fájdalmát.
Sóhajtott és nem szólt,
a hang kínzóan hatott.
Szenvedett,
s szenvedtem.
Szemére könnyfátyol borult,
remegő keze a térdére hullt.
Bíztatón megszorítottam,
érezze, rám számíthat.
De ő csak ült némán, szótlanul,
s én gyötrődtem leírhatatlanul.