Kávéházi kettes

A kávéházi csöndes homályban
Hol a szivarfüst halvány kékje leng
Áttűz a fény a függöny-szabta résen
S a halk beszéd között kiált a csend

Elzárva utcák dübörgő zajától
Kihallgatom a halk beszédeket
(szerelem, üzlet, s még mi minden)
Végre ! Megjöttél ! Add hát a kezed
És hallgassuk ketten itt a csendet,
A másnak szóló szót, a hangokat
Háttérzenéjét kettőnk együttesének
De szólj: mi bánt, halljam a hangodat,
Hogy túl hideg a kávé. És a sör
Túl meleg, s száraz a szendvics,
Hogy odakünn fullasztó a meleg,
Hogy éjszaka nagy vihar tombolt
És beázott a szomszéd lakása
És állítólag meghalt egy öreg.
Ülünk a csöndben, nézzük egymást,
Már nem halljuk a párbeszédeket
Az idő szalad, az élet nem áll meg
Csak nekem, ha fogom a kezed.

Efraim Staub