Lehullt a fátyol, vajúdó szívemben

Lehullt a fátyol, vajúdó szívemben
S mögötte meztelen maradt
Sok összegyűrt, eldobott, megfakult, gondolat
S vacogva, összebújva
Fázósan reszketnek megsebzett perceim
Dohszagú, feslett napokba bújnak
Majd évekké nyúlnak
Mint nyolckarú polip
Mindent átkarolnak
Hogy megfojtsák a tegnapot
Még itt vagyok-
De félek
Mert nyirkos karjukkal engem keresnek
Hogy felfalják a mát
Majd a holnapot
Akkor - tudom, hogy meghalok
Hát szoríts magadhoz