Tudod...

Tudod,
mikor megkérdeztem
Tőled,
boldog vagy-e,
velem,
de nélkülem,
féltem attól,
mit fogsz mondani,
esetleg azt,
mitől lennél boldog,
mikor a világ rossz,
a kérdés feltevése is
komikus,
hiszen sivár az élet,
nincs más,
csak a szomjúság,
nincs annyi víz,
amelyik
ezt a szomjat kioltaná,
csak a távolság van,
mindentől,
és mindenkitől,
mitől lennél boldog,
mikor szürkék a napjaid,
mikor bilincs van rajtad,
sok a fal,
az áthághatatlan akadály,
a boldogság azt jelenti,
valamit megszerezni,
tulajdonná tenni
pénzt, hatalmat,
egy másik embert,
repülővel
messzire elrepülni.
Pedig talán,
ha lenne valaki,
aki az egész nagyvilágot
birtokolná,
talán mit se érne neki,
ha a világ összes kincse
az övé lehetne
ha nincs egy lélek,
akit egyedüliként szeret,
egy lélek,
akivel gép nélkül is repülhet.

.kaktusz