Még mindig

Még mindig
lelki szemeim előtt látlak..
ahogy simogatod le rólam
a végtelen szomorúságot,
akár egy ruhadarabot…
majd elbűvölve lestél
az éjjeli csendben
ahogy tündöklő mosolyom
lopja a pillanatnak
az emlékáradatot…
Nem küzdök ellene, hagyom
hisz mióta megszülettem,
Neked tartogatom…
Vonagló testedet
átölelem
olvadunk eggyé
a végtelenben
Majd ismét hajnalodik…
és az álom
mint annyiszor
köddé válik…