Tudod arra gondoltam, hogy különös erőt ad az embernek, ha hiszi, hogy van valahol, valaki, aki várja. Valaki, akit szeret, és aki őt szereti. Hogy az a valaki vár, az megsokszorozza az erőt, megsokszorozza az akaratot. Mintha a várakozó ember, (aki nagyon várja azt a másikat) varázserővel rendelkezne. Mintha a szíve mágneses lenne, olyan vonzerő lakik benne. Értelmet ad az útnak. Az ember, aki járja az élet gidres-gödrös útjait, már régen feladná, lefeküdne a hóba, lesz, ami lesz, de ha van, aki vár rá, akkor lázasan is, félig fagyottan is, félig holtan is megy tovább. Mert ott van az a másik. Aki vár. Nem másra, őrá vár. Oda nem érkezhet meg más. Olyankor elfelejtkezik a fájdalomról, a vérző sebekről, olyankor nincs más, mint az akarat. Eljutni odáig. Lépeget, (az ember) azt se tudja hová, meddig, miért. De, ha valaki várja, akkor felgyorsulnak a léptei, akkor könnyebben veszi az akadályokat. Mert van miért, van kiért. Akkor azon a végső nagy folyón is könnyű szívvel kel át, mert tudja, van valaki, aki türelmesen is türelmetlenül várja már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése